2014. július 26., szombat

Fotós, Videós

Mivel néhány hétre megállt a helyszín kérdés, hogy időben maradjunk (és mivel még a dekorral nem tudunk foglalkozni) lekértünk jó sok ajánlatot fotósoktól, videósoktól.
 
Mi elég fontos tényezőnek tartjuk ezt a két szolgáltatást, mivel ez fog életünk végéig elkísérni, így mindenképpen profi esküvői fotóst és videóst szeretnénk felkérni a feladatra. (minden más 'elszáll', de a fényképek és a vágott videó megmarad)
Tisztában vagyunk vele, hogy ez a két tényező nem olcsó mulatság, de a megfizethető kategóriából a legjobbat szeretnénk (persze minél kedvezőbb áron a legjobb minőség legyen :) ).
Mi a fotósra egész napos készenléttel gondoltunk (mivel ugyanaznap lenne az párfotózás kora délután - hogy ne kelljen kétszer hajat, csokrot, sminket csinálni), a videósra azonban csak 8 órát van szükség (kb. 16.00-tól 24.00-ig/16.30-00.30, a vendégfogadástól a menyecsketáncig, azaz mikor átöltözök a -feltehetőleg- piros ruhámba)
 
Reméltük, hogy mivel nekünk nem lesz templomi esküvő csak polgári szertartás, és az is egy helyszínen a lagzival, így olcsóbban tudunk kijönni. (mert időben ez nem utolsó szempont - mivel ez sokkal rövidebb intervallum, mintha elmennénk egy házasságkötő terembe, /utána átkocsikáznánk a templomba,/ majd az étteremi helyszínre mennénk)
 
Relatív nagyon sok ajánlatot kértem be a fotóst illetően, mivel hogy őszinte legyek foggalmam sem volt, hogy egy ilyen fontos eseményre mindenféle tényezőt figyelembe véve hogy alakulnak az árak. Ahhoz hogy legyen összehasonlítási alapom mindenképpen szükségem volt legalább 5 ajánlatra (végül 6-ot kértem le), hogy tudjam, hogy mégis melyik ajánlat komolytalan, melyik túlzás és mi a reális kategória.
Szándékosan volt köztük olyan, aki még nem befutott (de sok esküvőn részt vett), akivel Gézu együtt dolgozott (és nagyon profin dolgozik több területen rengeteg esküvővel a háta mögött - ezt tartjuk egyébként a legjobbnak), akik esküvő kiállításon voltak (ezek közül van, aki több díjnyertes fotójával egekig magasztalja magát...) és van aki fotós és videós is 'egyben' (vagyis persze nem ugyanaz az ember végzi mindkettőt, de foglalkozik a cég minkét szolgáltatás elvégzésével)
 
/felsorolásomnak megfelelően, sorban: Fogarasi Dóra; sorok.com; birtafoto.hu; weigertimages.com; g2foto.hu; pietpromedia.hu/
 
Árak tekintetével mindeképp hasznos volt ilyen sok ajánlatot lekérni. (nem lehet elfelejteni, hogy ez csak a fotós! ehhez jön még a videós)
Tisztán láttuk, hogy a G2Foto rögtön kiesik a pixisünkből, mivel csomagáraik 250.000 Ft-tól kezdődnek és a legdrágább Gold csomag 1.119.000 Ft, ami nem a mi pénztárcánkhoz való. Persze ajánlatukba kiemelték az összes csomagnál, hogy két díjnyertes fényképész dolgozik végig)
A birta fotó 10 órás fotócsomagára 279.000 (ami persze nem elég, mivel mi aznap szeretnénk a fotózást is), további órák: 20.000Ft/óra - persze kiesett ez is
A többi árban 140.000 és 200.000 Ft között mozog, így mindenképp csak ezek jöhetnek szóba.
A PietPro volt a legolcsóbb ajánlat (140ezer), aki adott videóra is árat, de a megmaradt 4 közül a referenciák a döntőek. A legjobb referencia képei egyértelműen Sorok Péternek van (www.sorok.com), így kétség sem fér hozzá, hogy legszívesebben Őt kérnénk fel. (de persze azért még nézelődünk)
 
 
A videós tekintetében sokkal nehezebb a döntés. Igazából azt sem tudtam, hogy hol kezdjem, kitől kérjek ajánlatot. Fogarasi Dóri adott videóra is árat, de persze szerettem volna több ajánlatot lekérni itt is.
Megnéztem jó néhány referencia videót, de valahogy egyik sem fogott meg. (nyilván minden esküvő teljesen más és más, ezért mindegyikből teljesen más vidót lehet készíteni) 
Igazából ebbe nem is mélyedtünk bele jobban, mivel Sorok Péter képei tetszenek a legjobban, így bátorkodtam írni neki, hogy kit ajánlana legszívesebben.
(Kézenfekvő volt, hogy ha már dolgozott együtt egy videóssal, aki ráadásul jó is, akkor mindenkinek ez a legjobb megoldás - de még az is lehet hogy csak külön videósként is megtetszik /ha mást választanánk/)
Így jutottunk el Busa Bélához (http://eskuvoszerviz.hu/videok), akinek kifejezetten tetszettek a videói, így kértem Tőle is ajánlatot. Bár az ajánlat egész napra megegyezik a fotós díjával (ami így összességében kicsit húzós összeg - a végeredmény egy csupán 15 perces vágott film), de szerencsére van lehetőség órára is fizetni, (2 videós dolgozik végig egyszerre, így /óra/2 fő díj van), ami így 8 órára nézve egészen elfogadható összeg :)

2014. július 22., kedd

1 kis kitérő: Esküvői magazinok - 2 . negyedév

Gondoltam megvásárolok egy jópár esküvői magazint, ha másért nem, legalább az ötletekért, vagyis kifejezetten ezért. Az árhatár nekem 600 Ft volt, azaz úgy gondoltam, hogy ennél többet nem adok ki esküvői magazinért, aztán mégiscsak inkább a kiváncsiságom győzött.

Így vásároltam meg az esküvő classic magazint (445 Ft) és az Esküvő Trend magazint (485 Ft) és Agárdon az IgenIgen magazint (590 Ft) /ezt a magazint otthon egyáltalán nem találtam/. Az Esküvő elnevezésű magazin kiesett a maga 990 Ft-jával, valamint belelapozva egyáltalán nem találtam egy érdekes oldalt sem, azonban mégis megvásároltam az Esküvői Divat magazint (1180 Ft), már csak azért is hogy megtudjam, mit tud ez az ujság ilyen drágán.

Azért írtam, hogy 2. negyedév, mert ezek a magazinok negyedévente jelennek meg, azaz néhány hét múlva már kint lesznek a boltokban a 3. negyedévi újságok (talán már kicsit előbb is) és majd gondoltam azokról is beszámolok röviden (merthogy könnyen lehet, hogy ami most nem tetszett újság az jobb lesz)

Mivel nem volt elvárásom egy esküvői magazint illetően sem, így csalódni sem nagyon tudtam, ha más miatt nem, az ár - minőség - tartalom gazdagság vonatkozásában. Ezelőtt még sosem vásároltam ilyen típusú magazint, így kifejezetten reméltem (mert ugye mikor aktuálisabbak az ilyen nyomtatványok, mint amikor ötleteket gyűjtök az esküvőmre) hogy tele lesznek hirdetésekkel, öteletekkel.

Az összes közül utolsó helyre sorolnám az Esküvői Divat-ot. Ennél több 'semmit' nem is lehetne venni ennyi pénzért. Kifejezetten kiváncsi voltam, hogy ilyen sok pénzért mit hoznak össze a szerkesztők, vagyis mivel tud ez annyival többet, mint a többi újság több, mint kétszer annyiért. Hát hogy őszinte legyek: semmivel sem tud többet, sőt. Ennyire reménytelenül silányan összerakott lapot nemigen találni a piacon. Egészen a feléig azt reméltem, hogy Na, majd most jön! amért érdemes volt megvenni, de nem jött. Talán egyetlen érdemleges cikket tudnék belőle kiemelni, a homokszertartás bemutatását (végülis ez is egy hírdetés két A/4-es oldalon keresztül, de így legalább tudom, hogy mi fán terem és talán még tetszik is). Pozitívumként felsorlható, hogy megtudtam belőle, hogy mikor lesz az Arénában az esküvő kiállítás (bár mivel a kezdőlapon van, így ezért nem kellett volna megvenni, elég lett volna ránézni), valamint ez az egy újság tűtette fel az utolsó oldalán, hogy mikor jelenik meg a következő szám (csak decemberben). A négy teljes oldalnyi horoszkóp és a tizenegy (igen, 11) oldalnyi Korok, színek, formák (reneszánsz stílus taglalása) cikk igazi helykitöltésnek bizonyul az amúgy 125 oldalasnak írt újságban (ebben benne van a tartalomjegyzék és szinte a 10. oldalon kezdődik az újság számozása), ami igencsak eltántorít attól, hogy valaha is megvegyem még egyszer ezt az újságot - szóval nagyon nem ajánlom!
                     
              

Utolsó előtti helyet kapja az Esküvő Trend. Egészen addig, amíg az utolsó helyre sorolt újságot meg nem vettem ezt tartottam a leggyengébb láncszemnek, de mostmár a legrosszabb után kifejezett felüdülés. Pozitívumai, hogy tetszenek a színösszeállítások, el lehet lesni néhány ötletet, sok benne a reklám (sajnos nagyjából ugyanazok mint az Esküvő Classicban, de hát ebből élnek) és több olyan összállítás van benne amit szívesen elfogadnék, Ugyanakkor nem szinpatikus, hogy majdnem olyan vastagok benne az oldalak (a fedőborítóról már nem is beszélve), mint egy gyerekeknek szóló mesekönyv oldalai, úgyhogy az újság kisebb súlya nem a sok oldalból, hanem a vastag papírból adódik. (Én, mint lelkes olvasó persze jobban örülnék, ha kétszer ennyi tartalom lenne benne és nem számítana, hogy fele olyan vastag egy oldal). Mindent összevetve legközelebb is megveszem, kiváncsian várom, hátha még jobb lesz...


                   


Második helyen végzett az Igen Igen magazin. Ez kifejezetten csak Győr-Moson-Sporon megyére összpontosít mind a helyszíneket, mind a szolgáltatókat illetően (ezért kapta csak a második helyet). Bár ez kicsit drágább, mint a kisalakú budapesti társai, de minőségileg kiváló. A borítóoldal különleges anyagú, így kifejezetten a minőségi hatást adja vissza. Erről az újságról csupa jót tudnék mondani: a lapok tartalma jól összeállított, van benne több ruha (női, férfi vegyesen), helyszín, dekoráció, de egyik sem túl sok benne. Ami külön jó pont neki: van benne néhány oldal frizura ötlet (még nem igazán tudom, hogy a hajam milyen legyen). A cikkek tartalmasak, jól vannak összeválogatva és még hasznosak is: van benne esküvőszervezési határidőnapló, költség segítség (tól-ig árakkal, hogy legyen fogalmunk hogy mihez mennyi összeget kalkuláljunk), legújabb trendek bemutatás (pom-pom, lampion, cup cake). Ha ez budapesti lenne, akkor mindenkinek csak ezt az újságot ajánlanám! Alig várom, hogy lássam, hogy a következő számban mivel rukkolnak elő!


                 


És akkor jöjjön a dobogó legfelső foka, az Esküvő Classic. Jó vaskos egy magazin, a maga 256 oldalával tuti, hogy egy időre elegendő olvasmány. Telis tele ruhákkal (ez teszi ki a magazin 85%-át), színes képekkel, dekor ötlettel, de leginkább hírdetéssel (10% a ruhákon kívül, mert persze azoknál mind fel van tűntetve egy-egy szalon, szóval ha úgy nézzük (95%)). Tartalmilag fel sem ér a második helyezetthez, de stílusötletekben nyerő. Nekem a személyes kedvencem az újság negyedénél levő néhány oldal, amin rusztikus virág és asztaldekorációs ötletek találhatóak. Ebből tuti merítek ötleteket. Jó nézegetni a színes oldalakat, mert inspirálnak. Várom a következő számot!


               



   

2014. július 16., szerda

Már közelebb az első célhoz

Holnap lesz egy hónapja, hogy menyasszony vagyok. Elég gyorsan telik az idő, még mindig olyan, mintha most húzta fel volna Gézu az ujjamra a gyűrűt, amit persze azóta le sem veszek (csak ha nagyon muszáj, illetve alváshoz). Az idő múlását abban is észre lehet venni, hogy egyre kevesebb idő van a helyszín kiválasztásához.

Ezt azonban jó néhány tényező nehezíti:
- szeretnénk ha a szülők (az enyéim is és Gézu szülei is) megnéznék az általunk kiválasztott helyszínt -- apáék nincsenek itthon és ha meg is jönnek összesen 3 napot töltenek itthon, amíg elutaznak Izraelbe, így igen kevés az idő --> ezért lehet hogy csak augusztusban kerül erre sor, addig viszont nem tudunk továbblépni
- Agárdon pihenünk, így ha még itthon is lennének fel kellene utazni, ami bár nem nagy távolság, azért innen nem ugyanolyan
- És ami a legjobban nehezíti: ki kéne választani a helyszínt, amit csak pontosabb létszám ismeretében tudunk

Megnéztük az utolsó két helyszínt is. (Udvarház étterem, Kiscelli múzeum)
A Kiscelli múzeummal kezdem, mivel ezt elég gyorsan le lehet zárni: nemhogy egyszerűen csúnya és a belső templomkert inkább temetési hangulathoz hasonlítható (persze kellő dekorációval mindenből csodaszép alakítható - ezt ugye jól tudjuk) de a rendezvényekért felelős hölgy 'segítőkészsége' már alapból elvette a kedvünket a helyszínt illetően. Már a telefonban furcsálltam, hogy hamar le akar rázni: ledarálta szóról szóra a költségeket - amit a honlap is tartalmaz szó szerint - majd közölte hogy délelőtt menjünk megnézni a helyszínt, mert bár négy óráig dolgozik csak nem gondoljuk hogy három óra után ő még fáradozik azon hogy a helyszínt bemutassa. /már itt elment a kedvünk a helyszíntől, de úgy voltam vele, hogy azért nézzük meg, legalább mint rendezvényhelyszín látjuk/
Sikerült odaérni fél háromra, így kénytelen-kelletlen (eléggé húzta a száját) körbe kellett hogy vezessen.
Szerintem az mindent elárul, hogy ezt a helyszínt sikerült kerek 4 perc alatt végignézni, hogy nyugtázzuk magunkban, hogy sem a helyszín nem szimpatikus sem a nő hozzáállása (ez egy tipikus példája volt annak, hogy hogyan kell körbevezetni úgy a potenciális bérlőt, hogy az ne akarja kibérelni a helyszínt - hozzáteszem, hogy 4 perc alatt sikerült egy telefont is lebonyolítania, csak hogy lássuk, hogy mennyire unja)

Az Udvarház étterem viszont minden igényünknek megfelel. A teraszról, ahol elfér 200 fő körasztalos ültetéssel a kilátás csodálatos, az egyik végében marad hely a táncparkettnek, a másik végében pedig lehet a polgári szertartást lebonyolítani. Megkérdeztük, a szertartás hivatalos, így a hármashatárhegy tetején szép panorámával a háttérben még a fényképek is csodásak lennének. A szertatás végén pedig ugyanezt a helyet fotósarokká lehetne átavanzsálni, így mindennek jutna hely - jó idő esetén, raádásul a dekorációt is költséghatékonyan megúsznánk, hiszen egy teraszon nincs sok díszíteni való - persze néhány lampion, világítás, asztaldekoráció és talán lufik (ez majd még pontosítódik) kivételével.
De persze gondolni kell a rosszabb idő lehetőségére is. (vagyis a vészmegoldásra)
Közvetlenül a terasz mellett kapott helyet egy kissé T alakú épület, aminek a panoráma fele néző ablakai nagy üvegablakok, ahol egy kisebb teraszra a kijárás biztosított. (hogy a dohányosok se érezzék kirekesztve magukat)
Gézu szerint úgyis jó idő lesz, így ne aggódjak, nem kell az épületben gondolkodnunk, de én szeretek minden eshetőségre felkészülni. Ezt azért emelem ki, mivel a belsőrész túlságosan is falusias nekünk. A mennyezet és az étterem belseje fából épült, aminek tetejét sötétbarna fa gerendák támasztják alá, ami így egy csárda hangulatát adják. Vagyis rossz idő esetén (azaz felkészülve) ennek teljes dekoráláson kell átesnie - selyemmel az egész mennyezetet bedekorálni, hogy a gerendák eltűnjenek, valamint a dobogó hátsó részével (ahol a zenekar/Dj helye van) is igencsak kell kezdeni valamit és nem lehet kifelejteni a sötétbarna fából készült beépített italkiadó részt. Azaz ennél a helyszínnél mégiscsak költségesebb dekorálás szükséges a belsőrész miatt.
Tömegközlekedéssel senki se próbálja megközelíteni a helyszínt, mivel a Fenyőgyöngye megállóhelyről nem megy a hármashatárhegyre semmilyen tömegközlekedési jármű, azonban mi megpróbáltunk GPS-sel eljutni az étterembe (a fenyőgyöngye megállónál nem érzékelt tovább a gps, azaz azt jelezte, hogy megérkeztünk, holott egy picit kacskaringósabb úton még 3 km-t meg kell tenni kocsival felfelé (bár az éttermi dolgozó szerint, aki körbevezetett minket az étterem neve is benne van a gps készülékekben, legalábbis az iGo-ban biztosan), azért mi jobbnak látjuk, hogy az esküvő idejére kitáblázzuk egészen az étteremig az utat /szerintem nagyon is szükséges!/. A lényeg, hogy budapest területén belül vagyunk, így taxit bárki igénybe tud venni belátása szerint.

Ha mégsem lennénk 150-nél többen azért én még nem adtam fel teljesen a Petneházy-t, mint helyszín gondolatát, hiszen ott a belső tér sokkal kedvesebb, világos fából épült, amit kevés dekorálással is kellemessé lehet tenni, azonban azért tartjuk csak talonban, mert annyit nem ér meg az egész hogy mindenki nyomorogva érezze magát.

Így állunk jelen pillanatban, a kilátás és a nagy terasz miatt az Udvarház étterem a nyerő, azaz első helyen áll, a Petneházy viszont kevesebb főnél a kedvesebb belső miatt talonban marad.
Bárki megnézheti az udvarház étterem honlapját (www.udvarhazetterem.hu), ahol 'kap egy képet' az étteremről, de készítettünk helyszínbejáráskor sajátokat is:

                

                

                           

                

               

                             


2014. július 10., csütörtök

Persze még nem találtuk meg...

Izgatottságom rögtön el is múlt, amint megnéztük mindkét helyszínt. Az izgatottság érzését átvette a kezdeti kétségbeesés és a tanácstalanság.
De hogy ne szaladjak úgy előre, leírom milyen tapasztalatokkal és érzésekkel távoztunk az eddigi megtekintett helyszínekről.

Először a Petneházy kastélyt néztük meg. Tömegközlekedéssel mentünk. (eddigi szempontjaink szerint, ha már Budapesten tartjuk az esküvőt, akkor lehessen könnyen tömegközlekedéssel is elérni - ezt az elvet mostanra feladtuk - ) Aki ezt a szakaszt /Hidegkút/Adyliget --> Feketefej u. 2-4/ magassarkúban megteszi, azelőtt igen mélyen megelem a kalapomat, ugyanis azért ez felfele menet még lapos edzőcipőben is kicsi kihívás - ja és azt hittük az emelkedő sosem ér véget. Amint odaértünk és megtaláltuk a helyet, amit éppen egy rusztikus stílusú 80 fős esküvőre díszítettek fel, rögtön megtetszett a hely szolíd szépsége. Kint a teraszon volt berendezve a polgári esküvő, míg bent a nagy világos ablakokkal teli kör alakú, parkettázott helyiségben a vacsora (mint az előző bejegyzés képén is látszik). Egy dolog volt, ami kiábrándított minket a helyből: a legnagyobb esküvő, amit eddig itt tartottak 120 fős volt, de az is kicsit nyomorgósan...
Kénytelen - kelletlen nyugtáztuk magunkban, hogy ez a hely nem megfelelő számunkra, de sebaj, van még egy hely a tarsolyunkban.

A Podmaniczky kastélyt most újították fel, úgyhogy a frissen festett kastély a szépen gondozott pázsittal tökéletesnek ígérkezett, ami sok szempontból jó lett volna: nem budapest központjában van (17. kerület), de mégis kertváros, ami könnyen megközelíthető még tömegközlekedéssel is, ráadásul saját parkolóval is rendelkezik.
Amint megláttuk a kertet, rögtön arra gondoltunk, hogy milyen szépen be lehet itt sátrazni és milyen tökéletes lesz, majd bent a szép teremben megtartjuk a ceremóniát.
Igen ám, de 'idegenvezetőnk' legelső mondata rögtön átvágta minden számításunkat:
"Ez egy roppant érzékeny gyep, amire csak néhány széket szabad rátenni, terhelni nem igazán lehet, így ugye a szertartáshoz elég lesz csak 20 szék?"
Kelletlenül, elszontyolódva folytattuk utankat a felső tetőtérbe, amit meglátva menten elment a kedvünk ettől az esküvőhelyszíntől.
Bár a csigalépcsőn felfele, a falból kiálló vezetékek - vagyis a lámpák helye - arról árulkodott, hogy még van mit befejezni a kastélyon - azonban egy olyan tetőtéri terembe érkeztünk, amin egy darab ablak nem volt, azaz szó szerint négy fal között találtuk magunkat. A plafonon egy hűtőberendezés volt, ami véleményünk szerint 200 embernél, nyáron nem a legjobb megoldás és talán nem is elegendő.
Hiába volt kívülről gyönyörű a helyszín, belülről pont olyan volt, amit nem keresünk, így elvetettük - így utólag visszagondolva nem hiába nem találtunk a belsejéről fotót.

Az előző bejegyzésemben említettem egy váci helyszínt az érdekes díszítési kötelező pluszköltségükkel. Csak nem hagyott nyugodni a gondolat (bár nem szándékozunk oda menni) és rákérdeztem náluk néhány dologra:
- ha nem tetszik a díszítés, illetve más stílust szeretnék miért kell ennyi pénzt ezért kifizetnem?
- le lehet-e szedni a hely nevével (Camelot Camelot Camelot...- elnézést, hogy nevesítettem a helyet) ékesített (csúnya, nagy) molinót  a szertartás hátteréről
- kérem adjanak árat tányérszervizes kiszolgálásra

A következő válaszokat kaptam, amit egyrészt döbenettel, másrészt napokig tartó jókedvre derüléssel nyugtáztam:
- a díszítés állandó, így azt nem tudják leszedni, a fényfüzéreket és az oszlop megvilágításokat pedig nem tudják eltávolítani --> akkor miért is kéne nekem ezért fizetni? Ilyenkor szokás grátisz adni, ha nem tudják vagy nem akarják leszedni.
- A molinót (ami az összes képen rajta van amin a szertartást fotózták) nem tudják leszedni, így ajánlják, hogy amennyiben a dekoros meg tudja oldani takarjuk le valahogy - bárki megnézheti egy régi, fehér alapon piros nagy betűs szöveggel hírdeti az étterem nevét egymás után 6-10szer - nem gondolom, hogy az esküvői fotóimon ezt szeretném visszanézni

És ami a legjobb válasz:
- "Tányérszervizes megoldásra esküvők esetén még nem volt nálunk példa. Nem tudom, hogy miért szeretnék ezt a variációt?" --> talán mert szépet szeretnénk és igényeset?

Visszatérve az elkeseredettségünkre, tovább kerestünk helyszíneket. Leginkább a 200 fő fog ki rajtunk és a kicsit természetközeli élmény (már ezt is lejjebb adtuk, elég ha csak a ceremónia van kint, vagy csak terasz, vagy olyan helység, ahol szép nagy ablakok vannak)

Az utolsó 2 helyszín amit még találtunk, az az Udvarház étterem a hármashatárhegyen, valamint a Kiscelli múzeum várkert része, amit jól meg kell világítanunk reflektorokkal egyébként nyomasztó lesz - legalábbis képek alapján.
Ma elmegyünk és megnézzük mindkettőt, az utolsó két reményünket.

Ha ezek sem lesznek jók, akkor változtatunk az igényeken. Bár egy év múlva lesz az esküvő, nincs sok időnk, a helyszínt legkésőbb október végéig ki kell választanunk, mert utána nagyon sok munkánk lesz, ami miatt jóval kevesebb idő fog jutni az esküvő megszerevezésére.

Íme az Udvarház étterem szép kilátással:


És a Kiscelli Múzeum belső tere és 2. képen látható a várkert.











2014. július 4., péntek

Helyszínkeresés

Mivel a legfontosabb és egyben legsűrgősebb dolog a helyszín kiválasztása (mert ettől nagyban függ az időpont - mivel kérdéses, hogy az adott helyszín szabad-e) belevetettük magunkat az esküvői helyszínek felkutatásába.

Szinte már konkrét elképzelésünk lett, annyit beszéltük róla:
- kert/terasz helységet szeretnénk a polgári esküvőnek is és a vacsorának/lagzinak is - egy helyen
- el kell hogy férjen 100 körüli fő (elfogadva apa kérését)
- körasztalos ültetést szeretnénk (félig) tányérszervizes (- félig svédasztalos) megoldással
- Budapesti vagy Budapesthez közeli helyszínt szeretnénk (bár nagyon szép helyszínek vannak kicsit messzebb, de akkor hogy mennek haza a vendégek? --> esetleg kisbuszok bérlése lenne a megoldás?)

Úgyhogy ezen szempontokat figyelembe véve, valamint hogy legyen sátor vagy tető, hogy véletlen rosszabb/esősebb idő esetén se legyen gond, (és persze azért kacérkodva a messzebbi helyszín gondolatával) már jónéhány ajánlatot bekértünk.

Az Inárcsi helyszín (Bagolyvár étterem) képekről nagyon tetszik nekünk azonban, mint kiderült messzebb van, mint gondoltuk, így egy kicsit kiesik a listáról, de azért még talonban tartjuk.

Az egyik Budapesti helyszínt illetően, ami a Dunaparton van és képek alapján lett szinpatikus érdekes ajánlatot kaptunk. Bár teljesen egyértelműen leírtam a szempontokat, illetve hogy kérek árat csak tányérszervizes megoldásra is, azonban ehelyett kaptam egy olyan sablon ajánlatot, amiben leírták, hogy a kertben nem lehet tartani, bent nem megoldható a körasztalos ültetés és csatoltak egy, csak svédasztalos ajánlatot (továbbá nem is említem, hogy szépen megkértem őket az ajánlatkérőben, hogy küldjenek képeket szemléltetés céljából, amit persze nem tettek meg). Ilyenkor gondolkodom el, hogy aki küldte vagy halálosan unja a munkáját és semmi sem érdekli, vagy csak szimplán nem szeretne értékesíteni - nehogy már személyre szabva dolgoznia kelljen az ajánlaton.

Kaptunk olyan ajánlatot (váci helyszín), ahol a kötelező plusz költség a legalján van (szinte már eldugva - elég sok ajánlatban a legvégén van, nyilván, hogy ne riassza vissza a gyanútlan ajánlatkérőt), de amit nem is értek, hogy ide sorolják a sátor alapdíszítését 115.000-ért. Ez különösen furcsa, hiszen akinek nem tetszik az Ő díszítésük (mint ahogy nekem sem, és teljesen más színvilággal képzelem el a dekorációt) miért kéne kifizetnie egy csomó pénzt feleslegesen?

Számtalan helyszínt néztünk az interneten, a legtöbb a létszám miatt esett ki, hogy nem férünk el ennyien (nemhogy körasztalos ültetéssel, sehogyan sem), volt ami a vacsora külső helyszíni igénye miatt (csendtilalom...) és volt, amit a magas ár miatt tettünk talonba (bár nagyon tetszik, csak az ára nagyon magas)

Kicsit bánatos is lettem, hogy nem találunk olyat, amilyet szeretnék, akkor azonban jött Gézu, aki határozottan közölte, hogy a következő 2 találatot ami kicsit is tetszik és jó lehet, nézzük meg.
Így történt, hogy bejelentkeztünk helyszínbejárásra a Petneházy /1.kép/ és a Podmaniczky /2. kép/ kastélyba.

Izgatottan várom, hogy milyenek a helyszínek (hátha ott valamelyikbe beleszeretünk), bár előre felhívták a figyelmünket, hogy 100 fő felett nemigen fér be, úgyhogy ha megtetszik a helyszín kompromisszumok kellenek.